Hogyan NE neveljünk teljesítményszorongó gyermeket?

 

„REMÉLEM SIKERÜL JÓL MEGÍRNOD A HOLNAPI DOLGOZATOT, KÜLÖNBEN NEM FOGNAK FELVENNI A GIMNÁZIUMBA.”

„TANULJ, KÜLÖNBEN SEMMIRE SEM VISZED!”

„LEGYÉL ÜGYES, HOGY ANYA BÜSZKE LEHESSEN RÁD!”

„NEM KELL, HOGY TELJESEN HIBÁTLAN LEGYEN A MUNKÁD, A NÉGYES IS JÓ LESZ!”

 

Az ilyen, és ehhez hasonló szülői intelmek az egyébként is szorongásra hajlamos gyermekeknél hozzájárulhatnak a teljesítményszorongás kialakulásához. Egyik 17 éves kliensem félelmei okaként pont ezt fogalmazta meg: „Szüleim gyakran úgy kommunikálnak velem, hogy „csináld meg, különben…” – és számára ez azt az üzenetet közvetítette, hogy fenyegetett helyzetben van.

 

„Veszélyhelyzetben”

               A teljesítményszorongó a megmérettetési helyzeteket veszélyként éli meg, ami aktivizálja a szimpatikus idegrendszer „harcolj vagy menekülj” üzemmódját – azaz szerencsés esetben szembenéz a  „veszéllyel” és megpróbálja leküzdeni a szorongását, rosszabb esetben az elkerülést választja, például a dolgozatírás napján inkább hiányzik a suliból, vagy feleléskor az egyest kéri, holott felkészült, de nem meri megmutatni tudását.
               „Egy kis fellépés előtti lámpaláz még segíteni is szokott” – vallja sok színész, és valóban, az egészséges mértékű szorongás serkentően is hathat, hiszen mindenkiben ott rejlik az elismerés, a siker utáni vágy, az elért eredmény öröme és a kudarctól való félelem triásza. Gondot az arányok eltolódása jelenthet, amikor a kudarctól való félelem túlságosan felerősödik, és a gyermek számára a feladat már nem kihívást, a siker lehetőségét, hanem egy esetleges kudarc bekövetkeztét jelenti, amit el szeretne kerülni. Ilyen esetekben a szorongás olyan szintet érhet el, ami már negatívan hat a teljesítményre.

 

Teljesítményszorongás az iskolában

 

    Ez az egyik leggyakoribb magatartászavar az iskolában – a gyermek képességeihez mérten alulteljesít, képtelennek érzi magát arra, hogy feladatait megfelelően elvégezze. Bármilyen számonkérés – felelés vagy dolgozat – közeledtével kétségbeesik, belső nyugtalanság tölti el, viselkedésében a szorongás pszichés és vegetatív jegyei egyaránt megfigyelhetőek (szemkontaktus kerülése, görnyedt testtartás, halk beszéd, szűkszavúság, izzadás, heves szívdobogás). Kapcsolatait a mások véleményétől való félelem és a nekik való megfelelési vágy jellemezheti. A kudarcok elkerülésére törekszik, a siker alig foglalkoztatja.  Ennek következménye lehet, hogy a megküzdést igénylő helyzetekben gyakran nem megfelelően reagál, helyzetmegoldási készsége megbénul. Ilyenkor a fokozott szorongásszint a fentiekhez hasonló feszültségtünetekkel jár együtt. Konfliktusai aktív megoldása helyett hajlamos azok elkerülésére, illetve pszichoszomatikus tünetképzésre (gyakran jellemző hasfájás, fejfájás a számára kihívást jelentő helyzetekkel szembesülve), emellett bizonytalanság, aggodalmaskodás, önértékelésének csökkenése jellemzi, könnyebben elfárad. A túl magasra helyezett célok a megfelelési képtelenség érzéséhez, a sikerélmény hiányához, hosszú távon pedig depresszív jegyek (reménytelenség, tartósan rossz hangulat, önbizalomhiány) kialakulásához vezethetnek.

 

Kikre jellemző?

 

     A teljesítményszorongás gyakoribb az elsőszülött gyermekeknél, illetve az egykéknél – ebben szerepet játszhat az is, hogy az első években az anya szorongóbb, bizonytalanabb, mint a későbbi testvérek gondozásakor. Az elvárások is magasabbak az eleső gyermekkel szemben, aki korai életéveiben hajlamos lehet saját teljesítményét a felnőttekével összehasonlítani, ez pedig irreális célok kitűzéséhez vezethet. A lányokat gyakrabban érinti – bár a fiatalabb korosztályban a hasonló fiúk-lányok aránya, 14 év felett már érezhető a különbség. Általában családi halmozódás is megfigyelhető, ami nem meglepő, hiszen a szorongás generációról generációra történő átadásában genetikai faktor és modelltanulás is érvényesülhet.

    Érdekes kérdést vet fel, hogy vajon szorongó szülőnek lehet-e nem szorongó gyermekke, illetve fordítva lehetséges-e?
Természetesen minden előfordulhat, hiszen a gyermeket rengeteg egyéb külső hatás (pl. iskola, tanárok, nagyszülők, barátok felől érkező visszajelzések) éri élete során, amelyek szintén befolyásolhatják a félelem szintjét, mind pozitív, mind negatív irányban. A szorongásra való hajlam velünk születik, de a körülményektől függ, hogy aktiválódik-e, és milyen mértékben.

 

A teljesítményszorongás lehetséges okai                  

·        Kialakulásában mind temperamentumbeli sajátosságok (pl. szorongó alaptermészet), mind környezeti tényezők (pl. szorongó szülő, mint modell; magas szülői elvárások, feltételhez kötött szeretet) szerepet játszhatnak.

·        Az ilyen gyerekeknél elsődlegesebb a kudarctól való félelem, mint a tudásvágy, az ismeretszerzés motivációja – sokszor nem önmaguknak, hanem mások (elsősorban a szülők) elvárásainak szeretnének megfelelni. A kihívásokat fenyegetésként élik meg, igyekeznek inkább elkerülni.

·       
Nagyon sok köztük a kórosan maximalista – számukra csak a tökéletes teljesítmény fogadható el az élet szinte minden területén, a hibázás kizárt. Ez viszont hosszú távon nehezen tartható, így soha nem lesznek elégedettek magukkal. önértékelésük alacsony marad, s életüket állandó félelem kísérheti.

·        A szülők magas elvárásai szintén hozzájárulhatnak a teljesítményszorongás kialakulásához – de sokszor az is elegendő, ha több generáción átívelő értelmiségi családból származik a gyermek, ahol a diploma megszerzése kimondatlanul ugyan, de alapelvárás.

·        A szülő nemritkán saját beteljesületlen vágyait szeretné megvalósítani gyermeke révén, s annak kudarcait sajátjaként kezeli. Nemtetszését ilyenkor akár nyíltan (pl. szeretetmegvonással), akár rejtetten, implicit módon is közvetítheti (pl. verbális és non-verbális reakciók disszonanciája: a kimondott bátorító szavak ellenére viselkedése, érzelmei csalódottságot sugallnak, amit a gyermekek érzékelnek).

·        Romboló hatású lehet az úgynevezett feltételhez kötött szeretet: „Akkor leszek kedves és odaadó, ha jól teljesítesz” rejtett szülői attitűd közvetítése is. Ilyenkor a szeretetmegvonás büntetési módként jelenik meg, és a gyermekben kialakíthatja azt az érzést, hogy ha rosszul teljesít, nem lesz szerethető mások számára – azaz viselkedésének és érzéseinek fő motivációs komponensévé a kudarckerülés válik.

·        A szülőket gyakran merev nevelési attitűd jellemzi, ahol a szigorú elvárások mellett hiányzik a dicséret, mivel a jó teljesítményt természetesnek tartják, ezzel is növelve a gyermek saját tudásával kapcsolatos szorongását.

·        A teljesítményszorongást a gyermek korábbi negatív tapasztalatai (pl. leblokkolt a felelésnél, kinevették, mert valami helytelent mondott) is indukálhatják vagy súlyosbíthatják. A tanulási zavarok fennállása is fokozhatja a szorongást, főleg olyan gyermekeknél, akiknél e mellé maximalizmus is társul, hiszen gyakran épp a fennálló tanulási zavar miatt érik őt sorozatos kudarcok – minden erőfeszítése ellenére.

·        A teljesítményszorongás kialakulásában természetesen egyéb külső tényezők is szerepet játszanak, így például teljesítményorientált társadalmunk (az olimpián is szinte kizárólag az aranyéremnek örülünk, pedig minden teljesítmény mögött rengeteg befektetett munka áll).

·        Szorongásra hajlamos gyermekeknél az iskolai-nevelői attitűd elégtelensége, a nem megfelelő tanári hozzáállás (pl. hideg-kontrolláló attitűd) is hozzájárulhat a teljesítményszorongás kialakulásához.

 

A teljesítményszorongás következményei – miért gond, ha ennyire fél gyermekünk ilyen helyzetekben?

·        A debilizáló szintű szorongás negatívan hat figyelmi kapacitásunkra é felidéző emlékezetünkre, gátolja az agyi tevékenységet.

·        A gyermek a tudásából kevesebbet tud megmutatni, mint amire képes, esetleg teljesen leblokkol, ennek következtében rosszabb érdemjegyet kap, tanulmányi eredménye romlik.

·        Továbbtanuláskor nem a valódi képességének megfelelő oktatási intézménybe kerül.

·        A sorozatos kudarcélmények hosszú távon elkerülő magatartáshoz (hiányzások dolgozatírásnál, iskolából való kimaradás), illetve folyamatos csalódottság-, kimerültség- és tehetetlenség érzéshez vezethetnek („Hiába tanulok, nem tudok teljesíteni”), ami előbb-utóbb további pszichés problémák megjelenését okozhatja.

 

 

Mit tehetünk a teljesítményszorongás csökkentése érdekében?

 

SZÜLŐKÉNT

    Aliztól gyermekkorában édesanyja mindig így búcsúzott el reggelente: „Ügyes, okos vagy, meg tudod csinálni!” – és adott egy „múzsa-puszit” a homlokára. Aliznak ez olyan erőt adott, hogy még egyetemista korában is minden vizsgája előtt felhívta anyukáját, és rituálészerűen eljátszották, hogy Aliz a telefonhoz tartotta a homlokát, édesanyja pedig küldte a múzsa-puszit. Ilyen és ehhez hasonló szülői bíztatás, „egyezményes családi gesztusok” jelentősen enyhíthetik a szorongást.

·        Fontos, hogy nyitottak legyünk gyermekünk problémájára, empatikusan hallgassuk meg, és biztosítsuk támogatásunkról ezekben a számára nehéz helyzetekben.

·        Fogadjuk el, ha szorongása miatt átmenetileg gyengébb jegyeket hoz, mint azt a tudása indokolná. A próbálkozást értékeljük, ne a teljesítményt! Romboló kritika helett adjunk bíztató visszajelzést – „Ez nem megy jól Neked” kijelentés helyett fogalmazzunk így: „Nézd, ha így próbálod, biztosan sikerülni fog!”

·        Kutatások is bizonyítják: ha a szülő a teljesítmény helyett a hozzáállást, a ráfordítást értékeli, gyermeke sikeresebb lesz azon társaihoz képest, akiket csak a teljesítményük alapján minősítenek.

·        A humor, a játék, az engedékenység mind-mind feszültségoldó hatású lehet a szorongásra hajlamos gyerekeknél.

·        Sokat segíthet a „hibázni lehet, sőt érdemes is, mivel ebből tanulunk a legtöbbet”, és „mindig van második esély” attitűd is. Egyszóval: a gyermeknek is könnyebb lesz, ha környezete lazulni tud.

·        Cél, hogy előbb-utóbb felismerje: fontos ugyan az iskolai teljesítmény, de nem annyira, hogy magunknak ártsunk vele. És minden javítható – sőt sokszor nem feltétlenül az iskolai sikerességen múlik a későbbi helytállás. Mindennél fontosabb a kiegyensúlyozott személyiségfejlődés, mivel ennek talaján könnyebben veszi a későbbi akadályokat.

·        A tünetek tartós fennállása, illetve jelentős funkcióromlás esetén mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, aki segít feltérképezni a problémát okozó tényezőket, és beavatkozni a szükséges pontokon.

 

TANÁRKÉNT

·        Az iskolában a teljesítménycentrikus alapattitűd lehet a felelős a teljesítményszorongásért – ennek enyhítési lehetősége a pedagógus nevelési-tanítási módszerében rejlik. Sok-sok bíztatás, jó kapcsolat kialakítása, gyakori pozitív visszajelzés és személyre szabott számonkérés (saját korábbi teljesítményhez való viszonyítás, ennek alapján a fejlődés megállapítása), a teljesítmény helyett a befektetett munka értékelése sokat segíthet. Fontos, hogy a tanár biztonságos légkört tudjon kialakítani, ahol a gyermek elfogadása önmagáért, nem a teljesítményéért történik.

·        Az első tanévekben a tanító néni személyisége a legmeghatározóbb tényező, amely a későbbiekben befolyásolhatja a tanuláshoz és iskolához fűződő motivációt. Ezért is nagyon fontos, hogy – ha van rá lehetőségünk – alapos gondossággal válasszuk a gyermekünk személyiségéhez illeszkedő tanító nénit.

 

    Kisfiam iskolába kerülés előtt, a tanító néni választásakor volt egy kulcsmondat, ami segített dönteni: „Nálam nincs fekete pont, katicákkal jutalmazok, mert hiszek abban, hogy csak pozitív ösztönzőkkel tudom kihozni a legtöbbet minden gyermekből, és mindenki fejlődését megpróbálom saját magához mérni, nem a többiekéhez.” Valóban csak jutalmaz és mindenkinek személyre szóló értékelést ad – valószínűleg ennek köszönhető, hogy kisfiam felszabadultan megy reggelente iskolába, és szinte észre sem veszi a „számonkérést”.

A pozitív példa mellett álljon itt egy negatív is: a szintén elsős kislány otthon hagyta a tornafelszerelését, amiért kapott egy fekete pontot, amit „elfelejtett” aláíratni a szüleivel, ezért újabbal büntették. Ezt követően a kislány fejfájásra és hasfájásra panaszkodott iskolába menetel előtt, és rendkívül szorongott, hogy vajon aznap miért kap büntetést. Az iskola már inkább félelmet, nem az örömöt jelentette számára…

 

Németh Laura – klinikai szakpszichológus, családterapeuta

Mindennapi pszichológia 2015/4. szám